1994 szeptemberében bábszínész képző tanfolyam indult a Miskolci Csodamalom Bábszínházban. Jelentkeztem, elvégeztem. Azóta vagyok a társulat tagja.
A bábszínészet számomra egy olyan varázslatos világ, amely mintha kaput nyitna a fantázia és a valóság találkozására.
Ennek a világnak természetesen szereplői is vannak, akik jók, kedvesek, bájosak, szépek, de megmutatkozik benne a sötét oldal s a negatív szereplők is.
Imádtam játszani a Hamucipőke című előadást amelyben az egyik mostoha nővért alakítottam.. szerintem ugyanis a negatív karakterek sokszínűbben játszhatóak. Cinizmusuk, rosszmájúságuk markánsabb színeket követel a színésztől.
Érdekes dolog a bábos világban, hogy paraván nem szigetel el, rajta keresztül is érezhető a közönség reakciója, a kicsik izgatottsága, drukkja. Nagyon szeretem a meglepetést látni az arcukon tapsrendnél, amikor szembesülnek velünk és rácsodálkoznak a bábok mozgatóira.
Az egyik legkedvesebb emlékem egy vidéki előadáshoz kötődik. Az előkészületek során odajött hozzám egy kislány és azt mondta: “Biztosan te leszel Juliska mert te olyan szép vagy…”