Aktuális

Isten hozott, Olivér! Mesélsz nekünk egy picit magadról és arról, Neked mit jelent a művészet?

- Két lehetősége van a művészembernek: alkotásával érvényes, jó történetet mesél a publikumnak, vagy különleges, megdöbbentő – ámde pillanatnyi - hatást kelt a művével, legyen az film, képzőművészeti, színházi vagy irodalmi anyag. Ha egyik sem sikerül, azzal nem

érdemes foglalkozni. Jómagam a történetmesélés híve vagyok, mert amíg egy gyönyörűen megénekelt operai hang vagy egy cirkuszi triplaszaltó hihetetlen emléke gyorsan tovaszáll, a jól átadott, örökérvényű narratíva az embereket hosszabb távon összehozza, hiszen egy jó történetre az ember napok, hetek múlva is emlékszik.

Hol helyezkedik el a Te skáládon a bábszínházi világ, a bábszínészet? 

- Azt gondolom, nincs olyan, hogy bábszínház... csak színház létezik. A báb csupán egy eszköz ahhoz, hogy színházat csináljunk. Nagyon sokoldalú eszköz, ami sokszor olyan képességekkel ruházza fel a színészt, amire önmaga nem lenne képes.. repülni, alakot váltani, akár szétszakadni.

Nem akartam bábszínész lenni, színésznek indultam, ahogy a legtöbb hozzám hasonló színházat szerető fiatal. A Színművészeti Egyetemre nem vettek fel, így a Keleti István Művészeti Iskola stúdiójában kötöttem ki, ahol a gyakorlatomat a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban töltöttem, javarészt bábok között.

Ám sok mindennel foglalkoztam közben, dolgoztam például Csendbohócként, ami egy színészi kihívásokkal teli, éjszakai munka. Statisztáltam, játszottam prózai és zenés darabokban, többször feltűntem reklámokban, próbálkoztam mindennel, ami egy kezdő színész szakmai előmenetelét segítheti.

És mégis jött egy bábszínházi szerződés...? 

2014-ben az egri Harlekin Bábszínház akkori igazgatója látott egy vizsgaelőadásban, és szerződést ajánlott. Az egri éveim alatt gyakorlatilag minden műfajban volt lehetőségem kipróbálni magam: játszottam népmesei feldolgozásokban, kortárs és klasszikus művekben (Rómeó és Júlia, Hamlet..), voltam Júlia egy marionett darabban és énekeltem kortárs operában is. Amatőr zsonglőr vagyok, készítettem már egyszemélyes előadást is Paprika Jancsiról. Rendeztem és persze játszottam is rengeteg darabban, miközben Mozgóképkultúra szakon diplomát szereztem az egri egyetemen, később pedig drámapedagógussá avanzsáltam.

10 év után váltasz. Milyen reményekkel, víziókkal kezded az évadot a Csodamalomban?

- Magánéleti okból távoztam Egerből, ám nagyon megörültem a lehetőségnek, amit a Miskolci Csodamalom Bábszínháztól kaptam; boldoggá tesz, hogy új embereket, új nézőpontokat ismerhetek meg itt. Lelkesen és nyitottan állok az új kihívások és impulzusok elé.

Szilner Olivér sokszínű, kreatív személyiségét, egyedi ötleteit, rendezői, színészi és bábszínészi tapasztalatait mostantól a Csodamalomban kamatoztatja. A közönség először A varázsköpeny című előadásban láthatja.