Aktuális

Kedves Attila, hála Istennek többedjére köszönthetünk a Csodamalomban rendezőként és mindig nagy öröm a Veled közös munka..:) 

Egy izgalmas, vadiúj mesesorozat első részének rendezésébe ugrottál fejest. Mesélsz nekünk picit arról, mire készültök? 

Sz.A: Először is: nagyszerű kezdeményezésnek tartom a Népek meséit. Remélem, amire a sorozat végére ér a Csodamalom Bábszínház, addigra a mostani nézők már nagyszülők lesznek és unokáikkal együtt nézik az utolsó részeket. Már ha a végére lehet egyáltalán érni... Hiszen annyian, annyifélék vagyunk a Földön és annyi kapcsolódás köt össze minket, hogy mindig lehet találni egy új eredettörténetet, egy új perspektívát, melyben másokon kereszül magunkra ismerhetünk. Sokféleképpen vagyunk egyformák mi, emberek. 

Nagyon különleges, sokszínű, kulturális értékekben bővelkedő nép a cigány - mégis érdekelne, mi állt az első nép kiválasztása mögött? 

Sz.A: Szerencsés választás, hogy a cigány nép meséivel indul a sorozat. Az ő történetük hatalmas vándorlás, tele innen-onnan beépült elemmel, történettel, szokással. Elég csak a zenéjükre gondolni: maga a világtörténelem.

Mivel a cigányság vándorló nép volt, ezért fontos tudás számukra az alkalmazkodás. Épp ezért épült be a kulturájukba sok minden, amivel az észázadok alatt megismerkedtek. Aztán jött a huszadik század, a lezárt határok, a kényszerű letelepedés. Ez viszont egy másik történet...

Sok nehézséget okozott egy ilyen szerteágazó nép történetét felkutatni? Milyen mondákból, legendákból szolgáltattak alapot a darab elkészítéséhez? 

Sz.A: Az előkészületeket Szász Ica íróal és Fekete Dóra tervezővel kezdtük. A kutatásban sokat segített Szuhay Péter antropológus. Ő a Néprajzi Múzeumban cigány gyűjtéssel foglalkozott évtizedeken át Az anyag színes és temérdek, de ez, azt hiszem, bármelyik nép történeteit, mondáit kutatnánk, így lenne. Mélységes mély a múltnak kútja...

Olvastunk, kerestünk, végül két mese mellett döntöttünk. 

Doja, a cigánytündér és a Madarak voltunk című mesék adják előadásunk gerincét. A történet húsa, íze, illata pedig egy viharban megrekedt cigány család találkozása egy sokat tudó Garabonciással. 

A színpad egy szekér, amiből aztán a mesék terei nyílnak. És hát a cigányokat hogyan is lehetne zene nélkül bemutatni? Pestalits-Fekete Ambrus autentukus gyűjtése egyszerre fülbemászó és táncra késztető. 

Azt gondolom, keveset tudunk, ha nem maradunk kíváncsiak a világra, amiben élünk. Ha érdekel minket, honnan jöttünk és van erőnk befolyásolni, hogy hová tartunk. Egy nép sorsában ez éppen úgy van, mint egy ember élettörténetében. Az elfogadás fontos része, hogy tudjuk: vannak egszerű megoldások, de azok többnyire rosszak, mert kirekesztőek. 

A világ bonyolult, az ember bonyolult. Ami egyszerűvé teszi, az a szeretet. És erről sokat tudnak mesélni fennmaradt történeteink.

Micsoda belátás a Doja meséjében az, hogy ha magunkkal akarjuk vinni a földi javakat, súlyuktól a mélybe zuhanunk. Micsoda tudás a Madarak voltunk mesében, hogy az ember lelke akkor is szabad marad, ha már nem vagyunk képesek repülni. 

No, de ennyi okoskodás, nehéz mondat után viszont vigadjunk, táncoljunk, énekeljünk! Ez a virtus az, amit a cigány nép nagyon is jól ért. 

Találkozzunk a bemutatón, március 9-én 10:30-kor!