Aktuális

          2020-ban szereztél diplomát az MKE-n. Hogyan jutottál-e a színház világáig? Mindig a látványtervezés volt a cél?

Kislányként sokat álmodoztam olyan terekről és ruhákról, amik leginkább színpadon érvényesülnek, később pedig láttam előadásokat, ahol a vizualitás annyira lenyűgözött, hogy elhatároztam, én is meg akarok tanulni így varázsolni. Tehát amikor felvételire került a sor, egyértelmű volt a látványtervező szak. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már az egyetem másodévében volt lehetőségem tervezőként dolgozni, eleinte persze vizsgaelőadásokban. Az ott szövődött rendező-tervező szövetségünk miatt lehetek most itt, Ecsedi Csenge Berta bábrendező az állandó alkotótársam.

Mi az első élményed a bábszínházzal?

Az első amire emlékszem, 6 évesen a Budapest Bábszínházban a Barackvirág című előadás, amit Babits meséje ihletett.

Tervezőként milyen szempontokat tartasz szem előtt egy bábelőadás tervezésénél? Mi a legnagyobb kihívás egy gyerekeknek szóló előadás tervezésénél?

 A korosztály nagyon meghatározó. Hajlamos vagyok az első pár vázlatomnál elragadtatni magam, és markánsabb arcokat tervezni a báboknak vagy maszkoknak. Ezen a tervek véglegesítésénél szinte mindig finomítok. Emlékeztetem magam, hogy ha egy szereplő félelmetes, egyben egy kicsit viccesnek is kell lennie, különben nem várt hatást kelt a kisebbek körében. Ezt egyszer egy boszorkánymaszkomon élesben tapasztalhattam. Ezenfelül szeretnék egy olyan vizuális nyelven kommunikálni a gyerekekkel, ami nagyon más hatást kelt, mint azok a mesék, amiket a tévében/ YouTube-on láthatnak. Ezt különösen fontosnak tartom, ugyanis az ízlésüket, így a kíváncsiságuk tárgyát is óriási mértékben befolyásolhatja egy-egy ilyen előadás.

Másodszor dolgozol a Csodamalom Bábszínházban. Miben más ez a mostani munka az előzőtől?

 Az első alkalommal egy babaelőadást terveztem, ahol a kisebb befogadótér és korosztály miatt finomabb anyagokkal, színekkel és formákkal dolgoztam, minden puha volt és kerek, ezáltal egy intimebb teret teremtettünk. A Kis kukacológia egy nagyszínpadi show, vibrálóbb színpadképpel, fényekkel, zenével, és sok vicces szereplővel. A díszlet sokfunkciós, forog, világít, tekeredik, és közben nagyon élénk szín- és formavilággal operál.

Van-e bábtervezői álmod? (Szerepálom tervezőknek)

IGEN! A végtelen történet az egyik legkülönlegesebb könyv, amit gyerekként olvastam, szóval a Kislány Királynő, Bux Barnabás Boldizsár, a szerencsesárkány, de igazából az összes szereplő nagyon foglalkoztat. A történet teli van mágikus tárgyakkal, olyan alakokkal és tájakkal, amik kicsit sem veszélytelenek, súlya van annak mit tesz vagy mond egy-egy szereplő… és egyszer annyira szeretnék egy jósdát tervezni! Varázstükrökkel, kapukkal meg szfinxekkel! De a legkisebb boszorkány című Lázár Ervin mese is régi álmom, illetve Amália, akit Boldizsár Ildikó teremtett, és ha tovább gondolkozom ezen, akkor ez egy nagyon hosszú válasz lesz, szóval itt határt szabok az álmodozásomnak.

Van-e kedvenc meséd, ha igen mi az?

Lehetetlen egyet választani. Vannak nagyon fontos történetek, az előző válaszban említettek mindegyike ilyen. A kislány, aki nem tudott aludni című Alexandra Bizi mese is ezek közé tartozik, de főleg az illusztrációk miatt. Szegedi Katalin festette, az ő munkáiból rengeteget merítettem kislányként, sőt a mai napig! Ó, és persze a Coraline, és a titkos ajtó! Nagyon szeretem Neil Gaimant is.

Andersen vagy Grimm?

Andersen